Hogyan lehet megoldani a polikarbonsav szuperlágyító iszaptartalomra való érzékenységét?

A homok és kavics agyagtartalma visszafordíthatatlan hatással lehet a beton teljesítményére, és csökkentheti a polikarboxilát szuperlágyítók hatékonyságát.Ennek elsődleges oka az, hogy a polikarboxilát szuperlágyító jelentős részét az agyag felszívja, ami csökkenti a cementszemcsék diszpergálására való rendelkezésre állását, ami rosszabb diszpergálhatóságot eredményez. Ha a homok agyagtartalma magas, a szuperlágyító vízcsökkentő sebessége jelentősen csökken, nő a lerakódási veszteség, csökken a folyékonyság, és a beton hajlamossá válik a repedésre, a szilárdság csökkenésére és a tartósság csökkenésére.

Az agyagtartalom problémájának hagyományos megoldásai a következők:

A lassan felszabaduló, lerakódást visszatartó szerek adagjának vagy arányának növelése. A mennyiséget azonban ellenőrizni kell, hogy megelőzzük az olyan problémákat, mint a sárgulás, vérzés, szegregáció, a fenék megragadása és a túl hosszú betonkötési idő.

A homok arányának beállítása vagy a levegőelvezető szer mennyiségének növelése. Ennek célja a betonrendszerben a szabad víz és paszta mennyiségének növelése a homok arány csökkentésével vagy a levegőtartalom növelésével, így a beton teljesítményének beállításával.

Összetevők hozzáadása vagy módosítása a probléma enyhítése érdekében. Kísérletek kimutatták, hogy megfelelő mennyiségű nátrium-metabiszulfit, nátrium-tioszulfát, nátrium-hexametafoszfát vagy nátrium-szulfát hozzáadása a szuperlágyítóhoz bizonyos mértékig csökkentheti az agyagtartalom hatását. A fenti módszerekkel azonban nem lehet minden agyagtartalommal kapcsolatos kérdést megoldani, és mivel az agyagtartalom befolyásolja a beton tartósságát, további kutatásokra van szükség. Az alapvető megoldás a nyersanyagok agyagtartalmának csökkentése.

1.3 A polikarboxilát szuperlágyítók kompatibilitási problémái más komponensekkel

A polikarboxilát szuperlágyítókkal való tudományos és ésszerű keveréshez megfelelő anyagok kiválasztása jelenleg a szuperlágyító teljesítményének javítása egyik fő intézkedése Kínában. Ez a keveredés gyakran szinergikus hatást eredményez. A polikarboxilát szuperlágyítók bizonyos komponensekkel való keverése azonban rendkívül szelektív:

Nem tanácsos a polikarboxilát szuperlágyítókat naftalin alapú szuperlágyítókkal, aminoszulfonát szuperlágyítókkal vagy melamin alapú szuperlágyítókkal keverni.

Az alifás szulfonát szuperlágyítókkal egy bizonyos aránytartományon belüli keverés szinergikus hatást eredményezhet. Javasoljuk, hogy az alifás szulfonát szuperlágyítók aránya ne haladja meg a 7%-ot az optimális eredmény érdekében.

Különböző viszkozitású cellulózokkal való keverés pelyhesedést és kicsapódást eredményezhet, ami befolyásolja a vízvisszatartó hatást és a szuperlágyító tényleges termelését.

A retarderekkel való keverés néha szagú pelyhesedést és elszíneződést eredményezhet.

A kompatibilitás más szervetlen sókeverékekkel, például korai szilárdságú szerekkel és fagyálló szerekkel általában rossz. Ezek az anyagok rosszul oldódnak és nehezen keverhetők, olajos anyagokat képezve, amelyek keverés közben a felületen lebegnek.

Ezért, ha polikarboxilát szuperlágyítókat más komponensekkel kombinálva használunk, döntő fontosságú, hogy kísérletekkel ellenőrizzük a keverési hatásokat és a betonra gyakorolt ​​tényleges hatást, mielőtt meghatároznánk, hogy a polikarboxilát szuperlágyító más komponensekkel kombinálható-e. Ezenkívül hangsúlyozni kell az anyalúg döntő szerepét a szuperlágyító hatásában. Fontos a különböző adalékanyagok szinergetikus hatásának kiaknázása, miközben fokozzuk az anyalúg multifunkcionalitását. Különböző alapanyagokból, változó komponensekkel és teljesítményjellemzőkkel rendelkező multifunkcionális termékek fejlesztésével, valamint a különböző funkcionális anyalúgok keverésével terméksorok kialakításával lehet optimális eredményeket elérni.