Hogyan készítsük el a por polikarbonsav -szuperplasztikusítóját?

A polikarboxilát szuperplasztikáló egy nagy teljesítményű vízcsökkentő szer, amelyet nagy víz-redukciós sebesség, minimális visszaesés és környezetbarát tulajdonságok jellemeznek. Széles körben használják az utakon, hidakon, épületekben, alagutakban és más építési területeken. Az utóbbi években, a növekvő környezeti követelményekkel és az alkalmazási területek bővítésével, a polikarboxilát szuperplasztikerek piaci kereslete folyamatosan növekszik, ami az ipar folyamatos növekedéséhez vezet. Hagyományosan, a polikarboxilát szuperplasztikátorok elsősorban folyékony formában kaphatók, amely korlátozásokat mutat a távolsági szállítás és az alkalmazás száraz-keverékben történő habarcsokban. Ezért a porított polikarboxilát -szuperplasztikerek előállítása és alkalmazása különösen fontos lett.

Porított polikarboxilát szuperplasztikáló előkészítési folyamata

A porított polikarboxilát szuperplasztikálószer előkészítési folyamata általában több kulcsfontosságú lépést foglal magában: nyersanyag -szelekció, polimerizációs reakció, porizációs kezelés, csomagolás és tárolás.

01. Nyersanyagválasztás

A porított polikarboxilát szuperplasztikálószer előállítása a kiváló minőségű karbonsav-monomerek és a megfelelő adalékanyagok kiválasztásával kezdődik. A gyakori karbonsav -monomerek közé tartozik a metil -licil -poli -etilén -éter, az akrilsav, az akrilátok, a malein anhidrid (vagy az észterek) és a nátrium -metalil -szulfonát. Ezek a monomerek polimerizációs reakciókon mennek keresztül, hogy kiváló teljesítményű polikarboxilát -szuperplasztikereket állítsanak elő. Az adalékanyagok, mint például az iniciátorok (pl. Ammonium persulfate) és a láncátviteli szerek (pl. Tioglikolsav vagy tiopropionsav), döntő szerepet játszanak a polimerizációs folyamatban, segítve a reakciósebesség és a termék szerkezetének szabályozását.

02. polimerizációs reakció

A kiválasztott karbonsav -monomereket és adalékanyagokat specifikus arányban keverik és polimerizációnak vetik alá. A polimerizációs folyamat megköveteli a reakcióhőmérséklet, a reakcióidő és az adalékanyagok adagolásának szigorú szabályozását. Általában a polimerizáció polioxi -etilén -éter vizes oldatában fordul elő, akrilsav, akrilátok vagy maleinsanylén (észterek) és nátrium -metallalil -szulfonát fokozatos hozzáadásával. Az ammónium -persulfát iniciátorként szolgál, míg a tioglikolsav vagy a tiopropionsav láncátviteli szerként működik. A polimerizációs reakcióra 20–60 fokon zajlik, az iniciátor hozzáadásával 90–180 perc alatt. A reakció befejezése után az oldatot nátrium -hidroxiddal 8–9 pH -val semlegesítjük, így a polikarboxilát szuperplasztikus anya likőrét eredményezi.

03. Porizációs kezelés

A kapott polikarboxilát szuperplasztikus anya likőrje porozási folyamaton megy keresztül, hogy javítsa stabilitását és tárolási teljesítményét. A gyakori porozási módszerek közé tartozik a spray -szárítás és a fagyasztás.

Permetező szárításmagában foglalja a polikarboxilát anya likőrének porlasztását finom cseppekké, amelyeket egy fűtött szárító tápközeggel (forró levegővel) érintkezve szárítanak, és végül porított polikarboxilát szuperplasztikálószert termelnek. A spray -szárítás során elengedhetetlen a paraméterek gondos szabályozása, például az anya likőrkoncentrációja, a betáplálási sebesség és a bemeneti levegő hőmérséklete, hogy megakadályozzák a magas viszkozitás, a fal tapadását, a rossz hőállóságot és a gyúlékonyságokat.

Fagyasztva szárításalacsony hőmérsékleten hajtják végre, ahol az anya folyadékot először szilárd állapotba fagyasztják. Vákuum körülmények között a fagyasztott víz szublimálódik, és porított terméket eredményez.

04. Csomagolás és tárolás

A porizálás után a polikarboxilát szuperplasztikus szerelvényt megfelelően csomagolva és tárolni kell annak minőségének és teljesítményének fenntartása érdekében. A közös csomagolási űrlapok közé tartozik a zsákos és ömlesztett tárolás. A tárolási feltételeknek száraznak, nedvességállónak és a fénytől védettnek kell lenniük. A megfelelő csomagolási és tárolási feltételek meghosszabbíthatják a termék eltarthatóságát és biztosíthatják az optimális teljesítményt az alkalmazás során.